A kandallók a mai napig a ház központi részén helyezkednek el. A mai napig sok helyen megtalálható, mint kiegészítő fűtés. Az alábbiakban a kandalló történetét járjuk körbe és megnézzük milyenek voltak egykor és milyenek manapság.
A kandalló egykor komoly státuszszimbólum volt, azonban a mai napig jelentőséggel bír. A kandallókkal először a középkorban találkozhattunk. Akkoriban a kandalló egy komoly státuszszimbólumnak számított, így az sem volt ritka, hogy egyes földesurak akkora kandallót építettek, hogy akár egy ember is belefért volna állva. Hozzá kell tennünk, hogy az ilyen hatalmas kandallók a tehetősebbek privilégiumai voltak. Azt talán mondani se kell, hogy ezeken a kandallókon ott virított a földesúr címere. Egy szóval nem szerénykedtek a kandallók tekintetében. Manapság, sőt már a huszadik században is elvesztették, legalábbis csökkent fűtéstechnikai értékük. Manapság kifejezetten belsőépítészeti díszítőelemként használják őket. Ugyanakkor a kandallókat sem kell temetni, mint fűtési alternatívát, ugyanis sokan már csak azért is beépíttetik otthonukba, hogy legyen egy másodlagos fűtési megoldásuk, ami tökéletes abban az esetben, ha nem akarja az ember az egész házat befűteni.
Ma már hatalmas a választék, mind stílus, mind méret terén. A stílus alapján négy típust tudunk megkülönböztetni, még pedig csempés, modern, klasszikus és rusztikus. Vannak zárt és nyitott tűzterű kandallók, talán magyarázni sem kell köztük a különbséget, azonban mégis érdemes pár szót ejteni róluk. A nyitott kandallók esetében közvetlenül élvezhetjük a tűz látványát, azonban érdemes tudni róla, hogy nem igazán alkalmas fűtésre, mivel körülbelül 10-15 százalék hatásfokkal rendelkezik. Ezzel ellentétben a zárt tűzterű kandallók 65-90 százalék hatásfokkal rendelkeznek. Az egyszer biztos, hogy akár nyitott akár zártterű a kandalló, elképesztően hangulatos a tűz látványa!