Gázkészülékek esetében a törvényi szabályozás régóta egyértelmű, félreérthetetlen, egyúttal megkerülhetetlen.
A tégla kémények utólagos kibélelése kötelező, ami természetesen annak fényében cseppet sem meglepő, hogy az utóbbi időszakban fokozottan előtérbe került egyrészt a biztonság fokozása, másrészt a fűtés hatékonyságának elősegítése.
Az égéstermékben a széndioxid koncentrációja kimagasló, a füst pedig a gravitációnak köszönhetően, miközben felfelé száll, folyamatosan veszít a hőmérsékletéből, kondenzálódik a páratartalma, végül a belőle kicsapódó kénsavtartalmú folyadék a kémény falán végzi. Ezek a kicsapódott savak felelősek a kémény korróziójáért. Az alacsony hőmérséklet miatt a savas kondenzátum roncsolja mind a téglát, mind a betont. Konkrétan „megeszi”, „felfalja” a habarcsot, így a kéménybe olyan szennyeződések, törmelékek kerülhetnek, amik jelentős mértékben leszűkítik a keresztmetszetet, ezáltal az átjárhatóságot is. A korrózió másik következménye, hogy az úgynevezett tömörség megbomlik, és az ilyen módon létrejövő réseken keresztül szénmonoxid áramolhat a belső terekbe. Ez roppantul komoly kockázati tényező, ami életveszélyes körülményeket is teremthet.
Mit jelent, ha „rés keletkezik a pajzson”?
A két fent említett következmény külön-külön is szót érdemel. A szénmonoxid-mérgezés még mindig vezető mérgezési, sőt halálozási ok Magyarországon, kiemelkedően a téli fűtési periódusban. A legtöbb háztartásban ugyan már található szénmonoxid-érzékelő készülék, ami persze nagyon jó, lévén így még idejében észlelhető a szivárgás, viszont egyrészt a leghatásosabb taktika a prevenció, azaz a kéménybélelés, másrészt akadnak még mindig olyan lakókörnyezetek, ahol szenzoros technológia híján komoly bajok is bekövetkezhetnek. Ez önmagában elegendő érv a cselekvésre, sőt. Nem pusztán az újításra, hanem akár a teljes körű fűtéskorszerűsítésre is okot ad.
Ezen a ponton csatlakozik be a hatékonyság kérdése. Ez megfogható mind komfortosság, mind anyagiasság szempontjából. A rosszul fűtött közeg hosszú távon aligha nevezhető komfortosnak, ám ez csak az érem egyik, határozottan kényelmetlen oldala. A másik, hogyha ehhez még súlyos kiadások is társulnak, akkor vélhetően megéri inkább a korszerűsítésben gondolkodni, ami egyszeri nagyobb költséggel jár ugyan, de a megtérülése folyamatos, és ami mg fontosabb, sokszoros.
Milyen elven működik a zárt égésterű kazán?
A kondenzációs gázkazánok füstelvezetési elve merőben eltér a nyílt égésterű készülékek működési mechanizmusától. Az előírások egyértelműek, és nem kertelnek. A kondenzációs kazánok kéményrendszere nedvességálló, 200 pascalig nyomásálló, valamint korrózióálló kell, hogy legyen. Ezen kritériumok alól a jelenlegi szabályozások ismeretében nincsen kivétel. Ezek azok a paraméterek, amik hozzájárulnak a biztonságos használathoz, és ezen keresztül a minden tekintetben biztonságos lakókörnyezet megteremtéséhez, illetőleg a fűtéshatékonyság fokozásához, ami egyenlő az optimális komfortérzettel.
A rendszer kialakítása kétféleképpen is megvalósítható: osztott, vagy koncentrikus formában. Az osztott kivitel lényege, hogy a füstgáz az egyik kéményágon keresztül jut ki a légtérbe, miközben a másik ágon az égési levegő utánpótlása zajlik. Lehetséges ezen túl olyan koncentrikus rendszerű kondenzációs kéménybélelés is, amelynek az esszenciáját az úgynevezett cső a csőben megoldás alkotja. A kondenzációs, azaz zárt égésű kazán füstgáz-elvezetési hossza attól függ, hogy maga a szerkezet mekkora teljesítményre képes. A kazán, valamint a kémény között elmaradhatatlan fontosságú kiépíteni az optimális lejtést, így a lecsapódó víz vissza tud folyni a kazánba.
Mi előzi meg a kéménybélelést?
Az egyik legfontosabb kérdés még a kezdetek kezdetén, hogy a béléscső belefér-e a kürtőbe? Amennyiben a kémény kifejezetten hosszú, úgy ennek a teljesen biztos megállapításához akár kamerás vizsgálat is szükséges lehet.
Az is fontos, lényegi dilemma, hogy milyen anyag jöhet szóba a bélés során? Gázkazánoknál releváns alternatíva a kóracél, a furanflex, vagy a PPS műanyag is. A kiválasztást befolyásolja a tüzelőberendezés milyensége, valamint az égéstermék típusa. Bár ez így, első hallásra bonyolultnak tűnhet, de szakértelemmel a fenti kérdőjelek helyére pillanatok alatt pontok kerülhetnek. A tüzelőberendezés például rendelkezik gépkönyvvel, amiben minden fontos információ megtalálható, amely a bélés kivitelezése szempontjából elsőbbséget élvez.
A kémény megközelíthetősége is életbevágóan fontos. Ha balesetveszélyes a környezet, azaz a kémény fentről alig, vagy abszolút nem közelíthető meg, úgy mindenekelőtt elengedhetetlen az úgynevezett kéményseprő járda kiépítése.
Nézzük meg kicsit közelebbről a bélelési technikákat!
Fentebb már felsorolás szintjén előkerült az úgynevezett koaxiális, azaz cső a csőben megoldás, valamint az osztott rendszer. A koaxiális rendszer lényege, hogy egy belső cső található a külső cső belsejében. A két cső közötti üres tér felelős az optimális légcseréért, valamint a megfelelő hőszigetelésért. Ez az a bélési variáció, ami határozottan esztétikus, egyúttal helytakarékos, mivel egyetlen cső jön ki a kazánból. Átlagos, vagy rövidebb kéményeknél ez a kivitelezési megoldás tekinthető a legoptimálisabbnak. Az innováció plusz előnye, hogy segít mérsékelni a kémény hőveszteségét, ezáltal fokozza a kémény hatékonyságát, sőt támogatja az égéstermékek gyors kivezetését.
Az osztott, vagy más néven szétválasztott kéménybélelés több részből áll. Ami a legfontosabb tudnivaló az esetében, hogy az égéstermék a bélelt kéményen keresztül távozik, míg a levegő ettől eltérő helyen, alapvetően rövidebb úton érkezik, mondjuk a szellőző csatornából, vagy egy kültéri falból. Ekkor a gázkazánból két cső indul ki, ezért maga a munkafolyamat elkerülhetetlenül véséssel és faláttöréssel jár. Nagy előnye, hogy sokszor kedvezőbb anyagi feltételekkel alakítható ki, mint amit a koaxiális rendszer esetében elérhetünk. Érdemes ezt a szempontot is figyelembe venni a választásnál, illetve a lehetőségek összehasonlításánál.